HTML

Könyvterjesztés

Könyveket találunk és adunk tovább. A projekt lényege, hogy könyveket teszünk ki padokra, rajta a felirattal: Hello. Ez egy talált könyv. Olvasd el, add tovább, gyere blogolni! konyvterjesztes.blog.hu (Metróra is lehet, csak oda mi nem járunk.) A terjesztés kötelező felszereléseit kapucni/sapka és napszemüvegben határoztuk meg, hogy a terjesztő kiléte ne befolyásoljon senkit a könyv elvitelében.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Eső- csőd-késés, de azért a zérókóla jó volt - sunnyogó-könyvterjesztés.2

2008.04.29. 11:13 konyvterjesztes

 

 

Úgy volt, hogy ma (április 26) nyomulunk a Károlyi kertben. De szakad az eső, ami geciség, mert az inforádió bemondta, hogy nem fog. Ezért egy ponton be is akartunk nekik telefonálni, hogy kérjük vissza a pénzünket. De ha már így alakult, akkor itt az alkalom, hogy beszámoljunk az ezelőtt egy hónappal a Ferenc téren történt terjesztésről,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

amit eddig azért nem tettünk meg, mert Á-terjesztő elsuvasztotta a képeket, aztán elhúzott a redvás Balkánra. (Egyébként ez ismételten megtörtént és ezért csak ma kerül fel a poszt.)

 

Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik terjesztő hozott magával dobozos zérókólát, ami szerinte nem gáz, sőt jó is, mert olcsó és menő. Á-terjesztő emiatt az ideológiamentes fogyasztói hozzáállástól szörnyen kifakadt, és hosszasan ecsetelte a zéró kóla hátrányait, kezdve az összetevőktől a környezetszennyező fém doboz végtelenített élettartalmán át, a kóla kizsákmányoló kapitalista viselkedéséig – azért végül bevedelte ő is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fontos kiemelnünk, hogy a terjesztés most teljesen máshogy volt megszervezve, mint legutóbb. Egy emeleti lakásból ráláttunk a térre, ami tele volt emberekkel és padokkal (!). Azt gondoltuk, tökéletes helyen és időben vagyunk. Gyorsan becetliztük a könyveket, ezúttal a blogot is beajánlottuk a fecniken, és irány a park.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Két terjesztő kapucniban és napszemüvegben nyomult a téren, a harmadik készítette képeket a biztonságos megfigyelési pontról (Á-terjesztő lakásáról).

 

 

Gyors egymásután következő padok és könyvelhagyások, súlyos hibák és mély tanulságok. Volt például olyan könyv, amit letettünk és a szomszéd padon ugráló kisgyerek rögtön észrevette, majd vitte az anyjának, közben hevesen mutogatva az éppen elszelelő terjesztőkre. Egy másik esetben pedig a könyv ott rohadt a padon legalább két órán keresztül, számolás nélkül legalább tíz ember leült a padra, majd látványosan félretolta a könyvünket. Végül egy pár vitte el, akiknek reszpekt, azért is, mert végre elvitték, és mert hozzá a cetlinket is elolvasták.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

További súlyos hiba volt a terjesztésben, hogy volt olyan kihelyezett könyv, amit nem láttunk a megfigyelési pontról. Az is gond volt, hogy nagyon messze voltak a könyvek, nem tudtunk megfelelően fényképezni és nem emlékeztünk, melyik könyvet ki vitte el. Zavaró volt, hogy túl sok ember volt a téren és túl nagy volt az átmenő forgalom. Azért nem volt teljes csőd a napunk, mert terjesztés közben jól éreztük magunkat. Á-terjesztő főzött valami krumplis kaját, aminek nem nagyon volt íze, de azért laktatott. Ja meg ittunk sört is és aztán meg elmentünk valahová, de már nem emlékszünk hogy hová, csak arra, hogy utána megnéztük az nto the wild – című filmet, ami nagyon nagy volt. Alexander Supertramp az isten!

 

 

Üdv a terjesztők

P.S

Jövő héten ismét kísérletet teszünk egy terjesztésre a Károlyi kertben (teljes létszám, jó idő).

 

 

 

1 komment

contemporary bihavioral art - sunnyogó-könyvterjesztés.1

2008.04.06. 17:06 konyvterjesztes

A dolgot tegnap (április 5) kezdtük el csinálni, írtunk terepnaplót, ettünk krémest és rengeteget szakadtunk.

Célként a magunk szóraktatása mellett más emberek szórakoztatását jelöltük meg. Az első állomásunk a Károly kertben Károlyi-kertben (agressivgullfisk emlékeit tiszteletben tartandó kijavítottuk a nevet, köszi, hogy felhívtad rá a figyelmünket) volt, ahol a könyvek elhelyezése után egy padon sunnyogtunk.












Sajnos egy forgatócsoport végig zavarta a könyvterjesztés szárbaszökkenését, mert ott koslattak a könyveink körül, ráadásul azt is látták, hogy mi tettük ki őket. A legjobban azon háborodtunk fel, amikor elkezdték manipulálni a rendszerünket: az összes könyvünket összeszedték és lerakták egyetlen(!) padra. A terjesztő brigád ennél a pontnál abbahagyta a krémesevést és rövid tanácskozás után az ismételt beavatkozás mellett döntött, átpakoltuk a könyveket.












Szerencsére az inkognitónkat végig sikerült megőrizni az akció ideje alatt. A filmeseken kívül nem is gyanakodott senki, hogy mi voltunk. (ők látták)


 










Ezek után vártunk, ugyanis feltett szándékunk volt, hogy figyelemmel követjük ki viszi el a könyveket, pláne azt, hogy mit visznek el. Volt például egy néni, aki először szisztematikusan körbejárta a park kukáit, majd a könyveinkhez érve válogatatott és egy Jókait elvitt. Még két könyvünk talált új gazdára, az egyiket egy fiatal nő kapta fel, őt – sejtelmeink szerint – az ötlet ragadta meg, mivel csak a könyvünkre elhelyezett üzenetet olvasta el, és már vitte is.

A másik könyvnél a kezdők végzetes hibáját követtük el, ugyanis nem figyeltünk, amikor elvitték. Ez a könyv egyébként a Napos oldal második kötete volt. ( Az egyik terjesztőnk véleménye szerint egyébként kurva jó könyv.)

 

A Napos oldalról az volt az utolsó infónk, hogy gyerekek kezdték el babrálni. Testünket átfutotta az instant kétségbeesés: ennek annyi. Az egyik álnok kis béka első mozdulatával leszedte az üzenetet és föllapozta a könyvet. Már majdnem lemondtunk róla, amikor a kölök felismerte, hogy ez egy tök jó dolog, de nem neki szól. Az üzinket visszaragasztotta, és a könyvet szépen visszatette a helyére. (Itt mindannyian elérzékenyültünk egy kicsit.)

 


Végül az utolsó könyvet a parkőr bácsi vitte el, aki később meg is mutatta nekünk mit talált. Ártatlan szemekkel helyeseltünk neki, hogy ez tényleg jó ötlet. A bácsi gyorsan kifejtette: ez szerinte egy hindu jógás könyv, de csak kb. két hét múlva tudja visszahozni, mert most egy másik könyvet olvas – bólogattunk.


 

 








Napunkat a Szabó Ervin könyvtárban zártuk, ahol szartak a könyveinkre. Pedig az Óz a nagy varázslóra még azt is odaírtuk, hogy ez valójában nem mese, hanem egy közgazdasági allegória a monetáris politika vs. aranyfedezet kérdésében. Erre a traumára kénytelenek voltunk paradicsomlevessel válaszolni a Darshanban (pedig nem is szeretjük az ezoterikus izéket). Az egyik terjesztő életében további traumákat okozott, hogy a Garfield-ját senki nem vitte el. Hiába magyaráztuk neki, hogy nem mindenki szereti, ő ezt nem tudta elképzelni.


 










Akciónkat folytatni fogjuk, de ha bárki érez magában kapacitást a sunnyogó-terjesztésre, az tegye meg és jöjjön ide blogolni.

 












üdv,

a terjesztők

5 komment

süti beállítások módosítása